Megtartó Műszakok: amikor a cégvezető végre kiléphet a mindennapi működésből

Sok magyar KKV-ban a legnagyobb megtartási kockázat nem a munkatárs. Hanem a tulajdonos, aki mindent maga visz – és akinek ezért nincs ideje arra, hogy a csapatát fejlessze.

A Megtartó Műszakok beszélgetéseiben ez a minta újra és újra előkerül. A cégvezetők pontosan érzik, hol szorít a cipő. Ami hiányzik, az a külső szem és a rendszer: valaki, aki kimondja és sorba rendezi azt, amit a vezetés már régóta érzékel.

Hol tart a program? Mind a 33 résztvevő vállalkozással lezajlott a HR-szakértői beszélgetés, és szinte mindegyikkel a mentálhigiénés interjú is. Jelenleg zajlanak a záró beszélgetések: a HR- és a mentálhigiénés szakember együtt adja át az eredményeket a cégvezetésnek. Több cégnél már a tanácsadói munka is elindult. A résztvevők 11 megyéből és Budapestről érkeztek, a legerősebb jelenléttel Bács-Kiskunból.

Minden cég saját, mentálhigiénés kiegészítéssel készült HR Fejlesztési Térképet kap. A kb. 30 oldalas riport kétoldalas vezetői összefoglalóval indul, majd hét területen méri a HR-érettséget, elemzi a pénzügyi számokat és a munkavállalói terhelést, végül 12 hónapos fejlesztési tervet ad, prioritásokkal és első lépésekkel.

A Térkép ereje, hogy a mentálhigiénés és a szervezetfejlesztési szempontok egybeérnek benne. A vezető túlterhelése ugyanis nem magánügy és nem is csak lelki kérdés: szervezeti oka van, és szervezeti megoldása is. Ugyanaz a lépés, amely tehermentesíti a tulajdonost, a csapatnak is teret ad.

Hogy ez mit jelent a gyakorlatban, azt egy résztvevő cégvezető mondta el a záró beszélgetésen. A riport alapján jövőre – négy év után először – szabadságra megy, a csapata pedig átvesz tőle feladatokat, mert a korábbi állapot nem tartható. A felmérést azóta másoknak is ajánlja.

A vezető nem attól tud kilépni, hogy kevesebbet dolgozik. Hanem attól, hogy a felelősség rendszerben él, nem egyetlen emberben. Ahol a tulajdonos ki tud lépni a napi működésből, ott a munkatársak teret kapnak, felelősséget vállalnak – és maradnak. A kérdés tehát nem az, hogy megengedheti-e magának a vezető, hogy elengedjen. Hanem az, hogy meddig engedheti meg magának, hogy ne tegye.