Mi történt az előző részben?
Az előző részben Fodor Zsuzsa mentálhigiénés tanácsadóval és Hegymegi István addiktológiai konzultánssal arról beszélgettünk, hogyan öröklődik tovább a nyomás egy magyar kkv-ban: fentről érkeznek az elvárások, középen valaki folyamatos tűzoltásra kényszerül, a szervezet alján pedig valaki csendben elfárad. Kiderült, hogy a stresszlánc nem az egyénnél kezdődik, hanem magában a rendszerben – és ott is szakadhat meg, ahol a vezető képes megállni, kérdezni, valamint teret adni a visszajelzéseknek.
A teljes cikk elolvasásához kattints ide
2. rész: A magukra hagyott vezetők
Amikor senki nem tanította meg az embert vezetni
Csakhogy nem elég a jó szándék: megfelelő eszközökre is szükség van. Ezek azonban sok esetben hiányoznak. Ebben a részben azt járjuk körül, mi történik akkor, amikor a vezetők valódi vezetői eszköztár nélkül próbálnak motiválni, delegálni, visszajelzést adni vagy éppen határokat kijelölni. Mert a magyar kkv-k jelentős részében nem tudatosan felkészített, hanem magukra hagyott vezetők dolgoznak – olyan emberek, akiknek soha senki nem tanította meg, hogyan kell embereket vezetni.
