„Ez a város, mely a maga egyszerűségében minden talpalatnyi földjén a munkát hirdeti, a milye van, nem ajándékba kapta, hanem maga szerezte és ez a büszkesége.” Így méltatta a kecskemétieket Kada Elek polgármester 1901-ben, amikor már a város nagy részében villanyvilágítás volt, amit saját villanygyára szolgáltatott.
Az 1870-es évektől a gazdasági fellendülés jellemezte Kecskemétet. A század utolsó harmadában megjelentek az új pénzintézetek. Szakmai, érdekvédelmi és fontos társadalmi szerepet vállaltak ezekben az évtizedekben a Kecskeméti Iparegyesület és a Kecskeméti Ipartestület tagjai. A leendő iparosok, a tanoncok képzésére is kiterjedt a figyelmük. A tervszerű városrendezés és a tudatos ipartelepítés eredményeként a 20. század elejére kialakult a várost délről övező gyárnegyed.
A városkép a századforduló éveiben szembetűnően változott: új főtér, új sugárút, új paloták jelezték a gyors ütemű fejlesztést. A kor új építészeti stílusa a szecesszió, az akkori építkezések a mai napig meghatározzák a belváros arculatát. A meghívott építészek mellett helyi építési vállalkozók, mérnökök, építőipari szakemberek keze munkáját is őrzik. A kecskeméti iparosok anyagi erejéről és szervezettségéről is tanúskodik az Iparos Otthon épülete, amit 1907-ben adtak át. A Komor Marcell és Jakab Dezső által tervezett székház a helyi iparosság szakmai, hivatali és kulturális programjainak is helyet adott.
A korszak egyik legjelentősebb helyi mestere, a kecskeméti kézművesipar kiemelkedő egyénisége volt Virág Apró József műszövész. A hagyományos fonalak mellett selymet is használt, reprezentatív munkáihoz pedig arany- és ezüstszálakat is. Csodálatra méltó munkáit is meg lehet tekinteni a Bács-Kiskun Megyei Kereskedelmi és Iparkamara által rendezett Évszázadok öröksége - Fejezetek Kecskemét gazdaságtörténetéből című kiállításon. A tárlat október 31-ig hétfő kivételével naponta 10 és 18 óra között látogatható Kecskeméten a Rákóczi út 4. szám alatt, a volt SZIGMA épületében.
